Szüret vége – rizlingmámor
Az idei szüretet a csúcson zártuk: nagy terveink voltak mindkét rizlinggel. Komoly beltartalmú, hosszan érlelhető, egyedi borokat álmodtunk meg és beért az egész éves kemény munka gyümölcse. Mindkét szüret jól sikerült, így különleges murcik illata terjed a pincében.
Nagyjából két hetet vártunk mindkét esetben a Cirkáló és a 270 szüretéhez képest, ennyivel több időt töltött a szőlő a tőkén. Ilyenkor már nem áramlik cukor és víz a bogyókba, viszont a párolgásnak köszönhetően koncentrálódik a cukor- és savtartalom, valamint a zamatanyagok is. Köszönhetően a meleg idő hatásának szépen töppedni kezdtek a bogyók, az idén szerencsések vagyunk ugyanis megjelent a botritisz is. Ez az a különleges gomba, ami hozzájárul a Tokaji aszú világhíréhez. Nálunk jóval kisebb mennyiségben és ritkábban fordul elő, de izgalmas zamatokkal gazdagítja a bort.
Amikor tovább kint hagyunk egy tábla szőlőt, azzal a természet oroszlánbajszát rángatjuk. A termés kockáztatása mellett extra munkával kilevelezzük a fürtök környékét, szép, szellős lombfalat és fürtzónát hozunk létre. Ezen felül általában le is hálózzuk az ültetvényt, hogy ne legyen vadaspark-hangulat és a madarak ne a mi kárunkra lakjanak jól. Ha mindezek után az időjárás kedvez, akkor tényleg olyan különleges alapanyagot tudunk szüretelni, amiért megéri a sok pluszmunka és izgulás.
Az olaszrizling esetében elképesztő minőségű szőlőt sikerült szüretelnünk, pont, amilyet megálmodtunk. Koncentrált ízek, töppedt és botritiszes szemekkel. Olyan illata volt préselés után, hogy le sem lehetett törölni a mosolyt a Ferik arcáról. Idén is bebizonyította az olaszrizling, hogy nem okoz csalódást: konzisztensen hozza minden évben a magas minőséget. Ahogy már többször meséltük, a fajta esetében nincs jól bevált recept, nemzetközi etalon, kijárt út. Itt jönnek a megérzéseink, Ferkó, Feri és Bea ízlésének találkozása, sok-sok kóstolás hajnalban és esténként pince záráskor.
A rajnai már igazi szerelemgyerek volt ezek után. A két hét időjárása nagyon kedvező volt, napos, de szeles idő, kis csapadékkal. A Csirip-tető egyedisége, hogy a reggeli pára és köd elkerüli, ami adott egy kis biztonságérzetet nekünk. A szüretelt végeredmény inkább töppedt szőlő volt, ezáltal koncentrálódott a cukor és sav is. Olyan zamatok jönnek létre így, amit máshogy nem lehet elérni. Ahogy erjedés közben kóstoljuk, egyértelműen a friss, hamvas kajszibarack jut eszünkbe. Mellette érezhető a fajtára sokszor jellemző trópusi gyümölcskavalkád és a töppedt szőlő mazsolás karaktere. Különleges bor készül belőle, kíváncsian várjuk, hogy fejlődik majd.
Most még rengeteg a feladat a pincében, palackozzuk az újborokat, fejtjük a kierjedt tételeket. Ahogy a borok tisztulnak, úgy látjuk majd mi is pontosabban az idei évjáratot. A nagy évjárat lehetősége ott pihen a tartályokban, hordókban, hamarosan jelentkezünk, hogy ezekről többet meséljünk.
